Mostanában elkerülnek az elmebeteg álmok. Még pár napja volt egy egészen konszolidált, amikor is Dia barátnőmmel nagy hajókon (olyanokon, amilyenekkel földrészeket szokás felfedezni, és a fényviszonyok is olyan földrészfelfedezős-hajnali pirkadósak voltak) érkeztünk meg Görögországba, ahol rögtön a partraszállást követően meredek sziklákon mászva kellett tovább haladni. Ennél többre sajnos már nem emlékszem.
Realitás fronton sem tudok sok mindenről beszámolni, de az már biztos, hogy nem vesszük meg a korábban beszúrt alaprajzú házat, mert második szemrevételezéskor kénytelenek voltunk konstatálni, hogy a fal tökig fel van rohadva, és az, hogy a ház keresztbe van repedve, csak a legkisebb probléma, ami a statikáját illeti. Rögtön ezután találtunk egy másik házat, ami minden szempontból megfelelő, leszámítva, hogy anyagából kifolyólag sugárzik, valamint pár éven belül várható a magába roskadása. Ezek után beláttuk, hogy nem valószínű, hogy megússzuk a hitelfelvételt, éppen ezért ma találkozunk egy nővel, aki fel fog minket világosítani ezzel kapcsolatban. Valószínűleg kicsit kevésbé aggódnék emiatt, ha volna egy olyan munkám, amiért fizetést kapok (a főzés-mosás-takarításért sajnos ebben a világban nem jár honorárium).
Van két bárszék itthon, amit még az előző lakásunkba vettünk, amikor még azt hittük, évekig fogunk ott lakni, mert akkor még nem tudtuk, hogy a szomszédok seprűnyéllel és egyéb háztartási fegyverekkel fognak rendszeresen az életünkre törni, valamint hogy a “koporsóban visznek el téged innen” és a “beléd vágom a baltát” kezdetű monológok meghallgatására fogunk kényszerülni kb. 3-6 hetente. Szóval ezeket a bárszékeket költözéskor magunkkal hoztuk, mondván, jó lesz a következő lakásba. Most már látjuk, hogy kicsi a valószínűsége, hogy bárpultos házat vegyünk, ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy a neten jó pénzért eladjuk őket. Ki is hoztam az egyiket anyám szobájából, merthogy ott állomásozott ideiglenesen, mert egyszer kihoztam onnan a lépcsőzőgépet, és anyám kért valamit cserébe, amire a melltartóit akasztatja. Tehát lépcsőzőgép vissza, bárszék el. Készítettem csinos fotókat, megírtam a szöveget, felnyomtam az expresszre két kategóriában is. Este anyám magából kikelve csörtet be a szobánkba, hogy hol a bárszék (igen, a MI bárszékünk). Mondom, eladjuk. Na azt már nem. Nem és nem. De mondom igen, mi eladjuk, mert így döntöttünk, majd odateszünk neki valamit, amire akaszthatja a melltartóit meg tárolhatja rajta a vizespoharat (klasszikus funkciók). De nem, neki ez kell, vagy egy pont ugyanilyen. Hogy ő megveszi az egyiket. Mondom neki, mi a jó istent csináljak egy fél bárszékkel, ki veszi azt meg? Az neki mindegy, neki ez kell. Vagy akkor megveszi a kettőt. Mondom huszonnégyezerért?! Mikor egy kerül tizenötezerbe az IKEÁ-ban? Jaj hát neki nincs ideje ilyenekre (értsd: IKEA honlapot nézegetni; értsd: délután 5-től éjjel 1-2-ig szokott a net előtt ülni és jutúbozni/párkeresőzni/képeket feltölteni magáról, tehát abszolút megértem, ha IKEA honlapra ránézni már nem marad ideje). De mindegy is, neki ez a szék KELL (igen, a MI székünk), mert ő csak ezen tud DUGNI.
(És én még csodálkoztam, mitől pattogott le pár helyen a fekete festék a székről, mikor alig használtuk.) Mindez azok után, hogy egyszer hamarabb értünk haza, és anyámat a szobánkban, az ágyon, a tükör előtt pózolva találtuk, amint épp erotikusnak mondott fotókat készített magáról - kalapban.
Valószínűleg az ilyen és ehhez hasonló nagyon-nagyon sok eset okozza nálam azt a defektust, hogy időnként - hála ide vagy oda - megfognám az embert és kiráznám belőle a lelket is, majd elzárnám egy gumiszobába, és elmennék onnan olyan nagyon messze, hogy fizikai képtelenség legyen visszamenni érte.

Egyébként a megfejtések:

Tenger: általában félelem jegye.
Tengerpart: döntésképtelenség, habozás.
Hajó: általában veszedelem, fenyegetettség. (A lipcsei nagy álmoskönyv szerint hajót látni békét, nyugodalmat jelent. Éljen a lipcsei nagy álmoskönyv!)
Szikla: félelem, kishitűség. Feléd magasodó szikla: önbizalomhiány.

Mostmár lassan álmodhatnék valami olyat is, ami kicsit kevésbé földbe döngölő.