Van jónéhány olyan tévesen elterjedt kifejezés a magyarban (akár magyar, akár idegen eredetű), melyek újra és újra kiverik nálam a biztosítékot. Képzett, többdiplomás emberek szájából ugyanúgy elhangzanak egyébként, mint kevésbé képzett ajkakról. Ezt így hirtelen két dologra tudnám visszavezetni:

1) megfelelő mennyiségű és/vagy minőségű olvasmányélmény hiánya
2) a beszélt nyelvből a rossz példák szolgai módon való átvétele

Ilyen például a közkedvelt “vicAverza”. El sem tudom képzelni, mi sarkallhatta az első elkövetőt arra, hogy a latin “vicE versa” kifejezést (melynek jelentése: “fordított helyzetben”) vicává tegye. Talán volt egy Vica nevű hölgyismerőse, és nem tudott elvonatkoztatni? Egy latin kifejezésekkel foglalkozó oldal szerint ez inkább a magyar ember játékos természetéből adódhatott, tudniillik az “ingó-bingó” vagy az “izeg-mozog” példájára megpróbált ikerszavas kifejezést produkálni. Talán azért, mert így értelmet nyert számára ez az egyébként latin nyelvismeret nélkül semmit sem jelentő szópár.
Régen sokat foglalkoztam a magyar nyelv mélyebb megismerésével, és most újra elkapott a vágy, ezért előfordulhat, hogy időről időre előkapok majd egy-egy ilyen méltatlanul félrehasznált szót, álintellektuális élvezkedés céljából.