Azon gondolkodtam, vajon mely tényezők eredményeképp kaptam meg pont én ezt a melót. Az egy dolog, hogy az előző interjúkon megfeleltem, hiszen elvégre agyonképzett vagyok, és szépen beszélni is tudok, meg munkatapasztalatom is van, tehát ezt még el is tudom képzelni. De hogy ezen a csoportos technikaórán miért tetszhettem a megfigyelőknek, arról csak tétova sejtéseim vannak. Először is tök másnapos voltam. Bár igyekeztem tegnap figyelni a bevitt mennyiségre, de miután Bazsival nagyon messzire elszaladt a ló, már nekem se volt, ami gátat szabjon. De talán ezért lehetett az, hogy az esélytelenek nyugalmával szédelegtem be az irodába, és ennek köszönhetően a körülményekhez képest meglehetősen laza és felszabadult voltam, ami stresszhelyzetben tőlem szokatlan. Így történhetett, hogy még a feladat megkezdése előtt konkrét ad hoc haveri udvartartást sikerült kialakítanom egy hirtelen rám törő kommunikációs kényszer következtében. Emiatt úgy tűnhettem, mint aki non-stop kommunikatív és társaságépítő, röhej. Aztán valamiért nekem esett le először, hogy mindenkinél csak részfeladatok vannak, és össze kell őket rakni ahhoz, hogy összeálljon a kép. Ettől meg úgy tűnhettem, mint akinek rettentő gyorsan vág az esze. Végül pedig lustaságból azt javasoltam, hogy ne színezzük ki a virágok körvonalait, hanem hagyjuk meg kifestőnek. Na ettől meg úgy tűnhettem, mint aki visszavonhatatlanul innovatív. Valahogy így történhetett az eset, tehát mindenkinek csak javasolni tudom a másnaposságot mint stresszoldót kiélezett helyzetekre.