Mostantól a világ újra elkezd színesebb lenni, aminek a mai napon első bizonyítékául az általam rittyentett tavaszi reggeli szolgált:

Egyébként épp miután már feladtam abbéli reményemet, hogy valaha is saját és szeretnivaló otthonunk lesz, találtam egyet, és épp Ott, ahonnan az egész keresést kezdtük, az álomtelepülésen, ahol bolyhos barik kolbászolnak a zöld domboldalakon. Kicsit szégyellem is magam, hogy ha csak pár hétre is, de képes voltam lemondani róla. Nem szabad elkezdeni feladni az álmainkat, mert aztán megszokjuk, és a halálos ágyamon le fogom köpni saját magam, ami eléggé lehangoló lenne. Szóval jobban kell figyelnem belülre, magamra, magunkra, a mi kis meleg és illatos magánvilágunkra, és kevesebbet a külvilág zavaró zajaira és fényeire, mások tévútjaira és tévképzeteire. Ez a recept.