Ma éjjel olyan meggyőző erővel álmodtam azt, hogy terhes vagyok, hogy még ébredés után is kis ideig abban a hitben voltam; konstatáltam is magamban, hogy biztos azért utáltam tegnap lefekvéskor annyira, hogy Bazsi egyenesen cigizésből jött az ágyba, mert a terhes szervezetem érzékeny a szagokra. Álmomban felhívtam még apámat is, hogy elújságoljam neki a jóhírt, apám meg lebaszott, hogy miért ilyen későn telefonálok, hiszen már nyolc óra! Ezen kicsit lehűltem, de azért folytattam a mesélést, hogy akkor tehát ismétlem, terhes vagyok, de még nem biztos, hogy így is marad, mert úgy estem teherbe, hogy közben szedtem a fogamzásgátlót, ami miatt károsodhat a magzat. Nem emlékszem, hogy ez reakciót váltott volna ki belőle. Kicsit csalódott voltam, hogy ez ennyire hidegen hagy mindenkit, de az a boldogságérzet, amit éreztem, kizárt mindenki mást, és csak én voltam, meg a nagy hasam (mert álmomban már rögtön nagy hasam is volt, nyomatékosítva az állapotomat). Nem tudom, Bazsi hol volt az álmomból, ő biztos kívülről vigyázott ránk. Na ezek azok az álmok, amik után szar az ébredés.
Egyébként úgy néz ki, én vagyok az első a világtörténelemben, aki ilyesmit álmodik, ugyanis egyik álmoskönyvben sem szerepel a terhesség, gyermeket várni, várandósság stb. kifejezések közül egy sem. Szilárd meggyőződésem, hogy ezeket a könyveket férfiak írták, férfiak álmainak megfigyelései alapján. Fel vagyok háborodva.