A sok előny mellett, ami a tíz hónapig tartó itthonlétet illeti (pl. főzni, varrni tanulás, nyelvvizsgák letétele, rend), vannak azért hátrányok is. Például most, hogy már egy hetet eltöltöttem közösségben, nem bírta a szervezetem a sok új baci-impulzust, és kikészült a légutam. Kb. úgy érzem magam, mintha a tegnapi csípős levest nem a gyomromba, hanem a tüdőmbe küldtem volna. 

Egyébként ettől eltekintve a meló jó. Most újul meg az egész osztály, ahol dolgozom, ezért rengeteg az új ember, így nem érzem magam olyan hülyén, mint ahogy szoktam, amikor bekerülök egy jól összeszokott társaságba. Remek a munkakörnyezet, van egy jó nagy íróasztalom a falnyi ablaksor mellett, kertre nézek, lapos a monitorom, van méz, gyümölcs és forrócsoki a konyhában, és nem szólnak be, ha értékelhető mennyiségű tejet fogyaszt az ember (legalábbis egyelőre).