Na hát teljesen fölösleges volt magamat annyira túráztatnom. Kiderült, hogy a hirdetés egy része hazugság volt (építés anyaga nem tégla, hanem kő), valamint, hogy a szomszéd újgazdag suttyó harcikutyákat tenyészt, amik egyész nap permanensen ugatnak. Mi meg úgy gondoljuk, hogy ha már kiadunk tíz millát azért, hogy kiköltözzünk a természetbe meg a csendbe, ne ezt kelljen hallgatnunk, plusz ne kelljen a későbbiekben gyomorfekélyt kapnom az izgalomtól, hogy mikor ássák át magukat a kerítés alatt, és szedik szét a gyerekeinket. Egyébként a telek másfél km-re van az úttól, ami nem is lenne baj, ha normálisan el lehetne jutni odáig kocsival. De szegény Bálnácskának csak odafele vagy 3-szor leradíroztuk az alját, és azért egy kocsi nem annyira fogyóeszköz, hogy ezt megengedhessük magunknak. Plusz a ház első fele lefelé vándorol, ami szintén elég aggályos. Szóval nagy csalódás újra, kezdődik minden előről.